A pészah, azaz zsidó húsvét fontos szerepet játszott a húsvét kialakulásában. A vallás tanítása szerint a zsidók ezen a napon ünnepelték az egyiptomi rabszolgaságból való szökést. A kovásztalan kenyerek ünnepének is nevezték, mert a fáraó nem hagyott annyi időt a zsidóknak, hogy elhagyják Egyiptomot, amíg meg nem keltették kenyerüket, ezért vízzel és liszttel összegyúrt kovásztalan maceszt ettek.
Az Ószövetség szerint a Biblia tizedik csapásaként a halál angyala megtámadta az egyiptomiakat, de a zsidó kapukat a frissen leölt bárány vérével festették le, így „menekültek” házukból. A zsidók az egyiptomi rabszolgaságból való emancipációt ünneplik húsvétkor, ez a megújulás és a tavaszi újjászületés ünnepe. Eredetileg a keresztény és a zsidó húsvét egybeesett.
A zsidó pészah szóból származó kifejezéseket számos európai nyelven használják. Pague franciául, Pasqua olaszul, Paste pedig románul.
A germán/angolszász régióban Eostre ókori kelta istennőről kapta a nevét, aki a termékenységet és az újjászületést jelképezi – angolul Easter vagy németül Ostern –, és a húsvétot az utókornak is továbbadta, a keresztény időket megelőző pogány tavaszi rituálékra emlékeztetve.
A magyarban nincs hasonló kifejezés. A húsvét szó csak a 40 napos böjt végéhez köthető.
A múltban, a vallás történelmi értelmében „közösnek” tartott, a 325-ös niceai zsinat választotta el egymástól, amely kikötötte, hogy a húsvét dátuma független a bibliai naptártól, és a húsvét utáni első vasárnaptól kezdődik. A tavaszi napéjegyenlőség utáni első telihold. A jelenleg is használatos Gergely-naptár szerint március 22. és április 25. között lehet.
Húsvét vasárnap a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus keresztre feszítése utáni feltámadását ünneplik.
A húsvét nemcsak a kereszténység legrégebbi ünnepe, hanem az egyház legfontosabb ünnepe is. A VIII. század környékén már általános volt, bár a jelek szerint korábban is ünnepelték.
A húsvéti ünnepek a negyvennapos böjttel kezdődnek, középpontjában a nagypéntekkel, Jézus keresztre feszítésének és halálának emléknapjával. Ennek emlékére a legtöbb templomban passiójátékokat és iskolai misztériumjátékokat rendeznek.
Negyvennapi böjt után az emberek étellel indultak a templomba, hogy húsvét vasárnapján az ünnepi asztalhoz ülve élvezhessék az oda hozott sonkát, főtt tojást, süteményeket és tormát.
Húsvét előtti virágvasárnapon arra emlékeznek, hogy Krisztus a tömeg éljenzése közepette (szamár hátán) vonult be Jeruzsálembe, a tömeg szétoszlott, és virágokat lengetve dicsérte őt. A nagycsütörtök (más néven zöldcsütörtök) Krisztus Olajfák-hegyi elfogására emlékeztet.
Nagypéntek Krisztus keresztre feszítésének és szenvedésének napja. Nagypénteken szentelték fel a tüzet, ezen a napon tartották a felszentelési ünnepséget.
Az éjszakai feltámadási körmenettel a kereszténység arra emlékezik, hogy Jézus kinyilatkoztatása szerint harmadnapra, húsvétvasárnap hajnalán támadt fel a halálból.
