A nyelőcső rosszindulatú daganatai általában 50-70 éves kor között alakulnak ki. A nyelőcsőrák leggyakoribb típusai a laphámsejtes karcinóma és a rosszindulatú adenokarcinóma, amelyek a nyelőcsövet bélelő sejtekben alakulnak ki.
Mindkét típus gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. A laphámsejtes karcinóma a fekete-, míg az adenokarcinóma gyakoribb a fehérbőrűeknél. A nyelőcső alsó harmada leggyakrabban az érintett.
A laphámsejtes karcinóma legfontosabb kockázati tényezője a dohányzás és az alkoholfogyasztás, míg az adenocarcinoma hajlamosít a savas refluxra.
A betegek gyakran betegségük előrehaladott, gyógyíthatatlan stádiumában jelentkeznek. A szilárd ételek fogyasztása gyakran olyan panaszokhoz vezet, amelyek több hét után súlyosbodnak. A fogyás akkor is gyakori, ha a betegek továbbra is normálisan étkeznek. Ahogy a daganat nő, többször megtámadja a környező idegeket, szöveteket és szerveket is. Összenyomhatja a szalagot ellátó ideget, ami rekedt hangot eredményez. A rák gyakran átterjed a tüdőbe, ha nehéz légzést, és a májba, ha puffadást okoz. A csontok érintettségét fájdalom kísérheti.
A nyelési kellemetlenségek kiküszöbölésére a páciensen bárium nyelési tesztet végeznek, amely röntgenfelvételen mutatja meg a szűkület helyét. Az endoszkópia, amelynek során rugalmas vizsgálóeszközt helyeznek be a szájon keresztül a nyelőcsőbe, szövetminta vételére használható a diagnózis felállításához. A CT és MR képalkotó vizsgálatok információt nyújtanak a környező légyrészekről és a nyirokcsomók érintettségéről.
Mivel a nyelőcsőrákot általában csak akkor fedezik fel, amikor az egész szervezetben elterjedt, a halálozási arány nagyon magas. A betegek kevesebb mint 5%-a él 5 évnél tovább. Tekintettel arra, hogy a nyelőcsőrák szinte mindig végzetes, az orvos fő célja a tünetek kezelése, különösen a dysphagia enyhítése. Ha a betegség már inoperábilis stádiumban van, a besugárzás csökkentheti a daganat méretét, ezáltal javítva a nyelési képességet. A szűkület mechanikus tágítása is segíthet a betegek panaszainak csökkentésében. A daganat műtéti eltávolítása hozza a legtartósabb javulást, de a teljes felépülés ritka, mert általában a műtét idején már áttétek is vannak.
A kemoterápia vagy a kemoterápiával kombinált sugárterápia enyhítheti a tüneteket, és több hónappal meghosszabbíthatja a beteg életét. Néha a műtét előtti kemoterápia és sugárterápia növelheti a műtét utáni felépülés esélyeit.
