A játék az élet iskolája. Ez hatványozottan igaz a fiatal állatok esetében, hiszen így sajátítják el és gyakorolják be azokat a mozdulatokat, cselekménysorokat, amelyekre később megélhetésük épül. A háziállatokat ugyan megvédjük a zsákmányszerzés gondjaitól, de játékra nekik is szükségük van. Kölyökkorban azonban ehhez veszélyek is társulhatnak. Az állatorvos-szerző ezekre hívja fel a figyelmet.
Az állatok szocializációjához, társas viselkedésformáik begyakorlásához, az emberrel szembeni viselkedésük kialakításához játékra van szükségük. A maguk esetlen, de nagyon kedves módján a játék révén gyakorolják be a fajra, a fajtára és a nemre jellemző viselkedésnormákat, amit aztán egy életre megjegyeznek és átörökítik utódaiknak. A játék megerősíti az anya-kölyök, kölyök-ember és testvér-testvér kapcsolatot. A kérdés az, hogy mit, mivel és hogyan játsszunk?
Játékon nem feltétlenül a szakkereskedésekben méregdrágán megvett játékokat kell érteni. Játék lehet egy madzag, egy papucs, sőt, akár egy rongydarab is, a lényeg, hogy legyen mivel és kivel játszani. A kölykök, mivel kicsik, tudatlanok, és bohókásak, ráadásul minden érdekli őket, akármivel eljátszanak. Mindent a szájukba vesznek, megrágnak, gyakorolják a zsákmány elejtésének, megragadásának, felaprításának minden velük született, és a génjeikben őrzött mozzanatát. A gyakorlás élesíti, csiszolja a mozgásukat, hogy majd a való életben is megállják a helyüket, ha arra kerül a sor. Közben azonban baj is érheti őket.
Elsősorban arra kell vigyáznunk, hogy a játék anyaga ne okozhasson kárt. A könnyen szétrágható, esetleg üreges, puha műanyagok az éles kölyökfogaknak nem sokáig állnak ellen. A szétesett apró részek aztán lenyelve, a gyomorba és a bélbe kerülve gondokat okoznak. Az is baj forrása lehet, hogy a kölykök játékban sem ismerik a mértéket. Ne engedjük őket egyfolytában hancúrozni, főleg az apró testű kölyökkutyák (máltai, toy yorki stb.) kölykeit ne.
Ezek a kutyusok annyira picik, és annyira nincs energiaraktáruk, hogy a játék hevében könnyen kimerülnek, a cukortartalékuk hamar elfogy, és táplálékutánpótlás híján görcsök közepette eldőlnek. Ezeket a görcsöket a cukorhiány okozza. Tehát ne hagyjuk őket „túlpörögni”, vessünk véget a játékuknak, és csak akkor adjunk nekik enni, ha már lehiggadtak. A cukorutánpótlást az állat ínyére kent mézzel, vagy tubusban, a kávé ízesítéséhez használatos cukrozott tejjel oldhatjuk meg.
Ha gyerek játszik egy kölyök állattal, ne felejtsük el felhívni a figyelmét arra, hogy partnere is élő és érző lény, nem szabad őt nyúzni, nyaggatni. Ha rálépnek, az ugyanúgy fáj neki is. A leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a gyerek nem fogja meg megfelelően a kölyköt, az kiugrik a kezéből, és ilyenkor könnyen lábát törheti.
Ha a kölyök az anyja mellett van, tőle gyorsan megtanulja a játék alapszabályát: az adok-kapok szabályt. Ez azt jelenti, hogy amekkorát harap, akkorát is kap vissza. Az emberrel való játék során – mivel mi nem harapunk vissza – ezt többnyire méltányolja az állat, ám ha netán mégis eldurvulna a játék, akkor állítsuk le, s hangosan is adjuk jelét – például az „elég” felkiáltással – nemtetszésünknek.
Ha mi már nem bírjuk a „strapát”, és fajából való játszótársat keresünk kedvencünknek, az mindig lehetőleg hasonló korú és méretű legyen. A nagyobbak a kisebbeket könnyen összetaposhatják, az idősebbek pedig nem biztos, hogy olyan finoman tudnak a kicsikkel játszani, mint ahogy azt kellene. Fontos, hogy a játszótárs rendelkezzen a megfelelő védőoltásokkal, nehogy egymást megfertőzzék.
Forrás: MTI
