Az önmaga iránti következetes őszinteség az alapja annak, hogy egy gyerek ne legyen hazug, még akkor is, ha a mai értékrendben az igazság nem áll a dobogón. Ha fontosnak tartjuk, mutassunk példát, ezzel tanítva a gyereket.
Kezdjük azzal, hogy meghatározzuk, kinek mit jelent a hazugság, mert a fantázia nem ugyanaz. Kisebb füllentés sem szerepelhetnek itt. Sokszor meg akarjuk valósítani azt, amit akarunk. Vágyunk valamire, és azt mondjuk, hogy van olyanunk.
Volt egy gyerek, aki nagyon szeretett volna egy öccsöt, de miután nem válhatott ez valóra, elkezdte mindenkinek azt mondani, hogy megszületett az öccse. Ezt vágyfantáziának hívják. Hazugnak nevezni a gyerekeinket ebben a helyzetben nagy hiba. Megoldotta, amit akart, csak gyermeki képzelőerővel, mert nem rajta múlott, hogy megvalósul-e, ő csak vágyott rá.
A „hazug” rágalmazása helyett gondolkodj el azon, hogy miért van szüksége annyira testvérre, hogy képzeletben létrehozzon magának egyet, megkockáztatva a szégyenletes bukást.
Sokszor a szülő tanítja a gyerekét hazudni, mert észre sem veszi, hogy valótlant mond, vagy nem szigorú önmagához. Ám csak azt tudod elfogadni, hogy a gyereked hibátlan. És ilyen nincs…
Néhány hazugság félrevezetésre és a következmények elkerülésére szolgál.
Ilyenkor érdemes az egész történetet megbeszélni a gyerekkel. Van miért félnie tőlünk? Megtanítottuk, hogyan kell kezelni a következményeket?
A hazug kapcsolatban a gyerekek egy mintát követve tanulják meg ezt és sok minden mást is. Mi magunk nem vesszük észre ezt. Könnyebb megbüntetni őt, mint szembeszállni önmagunkkal.
Az önmaga iránti következetes őszinteség az alapja annak, hogy egy gyerek ne legyen hazug, még akkor is, ha a mai értékrendben az igazság nem áll a dobogón.
Ez nem kifogás, nem magyarázat, hanem tény. Ha fontosnak tartjuk, kérjük meg a gyerekeket, hogy kövessék példánkat.
Soha ne keverjük össze a jóindulatú és kegyes hazugságokat a megtévesztéssel.
