2022. október 6. csütörtök
More

    Higiéniai szokások a múltból, amik meg fognak lepni

    A járvány idején többször hallottunk az alapvető higiéniáról, a kézfertőtlenítés és kézmosás fontosságáról, valamint a felületek tisztaságáról. Míg az egészség és a közegészség istennőit az ókorban Hügieia és Salus néven tisztelték, addig a XXI. századhoz képest a középkorban egyre kevésbé foglalkoztak a fürdőzéssel. Őseink fürödtek, csak egészen más módon.

    Míg az angolszászok túlzásnak tartották, hogy a vikingek hetente egyszer fürödnek, azért ők is félig komolyan vették a fürdés fontosságát.

    Például a Cronaghi kolostor apátja, Szent Fintán húsvét előtt évente csak egyszer fürdött. Ezzel szemben a szigetország királyai gyakrabban élvezték a forrásvíz jótékony hatását, amely hagyomány a Karolingokig nyúlik vissza. Például Einhard frank író a Vita Caroli Magni című művében leírta, hogy Nagy Károly szeretett fürödni, és nem csak fiait, hanem nemeseit és barátait is meghívta, alkalmanként őrök és testőrök egy csoportját, néha száz embert is.

    Amikor János király 1206-ban körbeutazta birodalmát, mindig volt nála fürdőkád és egy komornyik, Vilmos, aki mindig megtisztította gazdáját.

    A brit uralkodókkal ellentétben a francia királyok másként gondolkodtak. XIV. Lajos határozottan nem vitte túlzásba a fürdést. A Napkirály életében kétszer fürdött, amikor megszületett és amikor király lett.

    Az uralkodó nemcsak hátborzongató és fölösleges mulatságnak tartotta a fürdést, hanem azt a tévhitet is követte, miszerint az izzadság és a szagosság csak a jobbágyok kiváltsága, akik naphosszat robotolnak. Lajos megelégedett a minimális higiéniai rutinnal, amikor reggel megtörölte az arcát és a kezét egy alkohollal átitatott nedves ronggyal.

    Mondjunk jobbat?

    A királyi család tagjai gyakran nem a megfelelő helyen végezték el a dolgukat. A Napkirály gyakran oda vizelt vagy székelt, ahol épp rájött a szükség, és ezt a szokást az udvartartása, a palota többi lakója és az inasok is követték. A szagokat erős illatú virágokkal, növényekkel próbálták elfedni.

    A higiénia hiányára utal az is, hogy az inasok nem takarították a kastély egyik termét, ami az emberi ürülék raktározására szolgált, így egy idő után a súly alatt leszakadt az emelet. A baj fokozódott, hiszen a takarítás hiánya, a széklethegy elszállításának kihagyása miatt tífuszjárvány alakult ki, amely gyorsan kezdte tizedelni Versailles lakosságát.

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    NE HAGYD KI!