A kognitív funkciók fejlődése befolyásolja a tanulási kompetencia hatékonyságát.
Mik az esszenciális kombinációs készségek?
A figyelem, az észlelés, az érzékelés, az emlékezet, ezen kívül a gondolkodás olyan kognitív funkciókhoz tartozik, amik párhuzamos módon fejlődnek, kölcsönhatásba lépnek egymással, de nem azonos ütemben. Ha egy gyermek bármilyen különbséget tapasztal ezeken a területeken, az a későbbiekben hatással lesz tanulására, valamint teljesítményére.
Releváns a kognitív funkciók fejlesztése csecsemőkortól kezdve. A valóság játékos felkutatása alkalmával a gyerekek megismerkednek a miliő formai, térbeli, továbbá mennyiségi viszonyaival, színeivel.
Az óvodásokra még mindig az akaratlan figyelem jellemző, a három-négy évesek 5-10 percig, az öt-hat évesek pedig csupán 15-20 percig tudnak figyelni. A fiatalabb korúaknak következésképpen nem éri meg hosszabb feladatokat vállalni, mert életkorukból adódóan nem tudnak megbirkózni egy hosszabb, intenzív feladattal. Ellenkező esetben ez egy figyelmeztető jel, ha a gyermek csupán egy erős hívásra reagál, abban az esetben hamarosan elterelődik a figyelme, még akkor is, ha csak ketten vannak egy helyzetben.
A tudatosság révén a gyerekek megismerik, valamint alkalmazkodnak az őket körülvevő világhoz, a napi tevékenységek, játékok ebben is segítik őket. Éppen emiatt lényeges, hogy tisztában legyenek a különféle érzetekkel: a környezet feltérképezése tapintás, szimmetria, mozgás, látás, hallás, ízlelés és hő érzékelésén keresztül.
Mit tehetnek a szülők?
Ha úgy találod, hogy a kognitív fejlődés messze elmarad a gyermeked életkorának megfelelő szinttől, kérdezd meg óvodapedagógusod, hogyan látja a gyermekedet.
Ha csupán egy-két területen vannak eltérések, abban az esetben is foglalkozni kell velük, mivel ezek a hiányosságok tanulási nehézségekhez, esetleg tanulási zavarokhoz vezethetnek az élet későbbi szakaszában.
