A magyar lakosság halfogyasztása jóval alacsonyabb Európa és a világ átlagánál. A hivatalos statisztikai adatok szerint hazánk polgárai fejenként mindössze 2,6-3 kilogramm halat esznek meg évente. A világon ez a szám 14-15 kg/fő/év, Európában 24-28. S akkor még nem is beszéltünk a portugálok 60 (!) kilós átlagáról, de a tenger nélküli és a részben közös történelmi múltú Ausztriában is évi 12 kiló az egy lakosra jutó, átlagos halfogyasztás.
Szűcs István, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centruma Agrárgazdasági és vidékfejlesztési karának docense évek óta foglalkozik a témával. 1997-ben és 2002-ben a kar és a Szarvasi Öntözési és Halászati Kutatóintézet közösen vett részt a halfogyasztásunkkal kapcsolatos tárcaszintű kutatásban.
– Miért lenne fontos, hogy több halat együnk?
– Azért, mert a halhús több szempontból is igen előnyös a szervezetünk számára. Jóval nagyobb mennyiségű telítetlen zsírsavat tartalmaz mint bármelyik más hús, ezek között is magas az Omega 3 zsírsav aránya. Ez nagy szerepet játszik az érfal rugalmasságának megmaradásában. Nagy a halhús szeléntartalma is. Ez a nyomelem a máj funkcióit javítja, s így nagy szerepet játszik a szervezet méregtelenítésében. A legtöbb ilyen anyag a makrélában, s a nálunk is gyakori halak közül a busában található. E jótékony hatásról száz éve van tudomásunk, amikor kiderült, hogy az eszkimók és a norvég halászok között úgyszólván ismeretlenek a szív- és érrendszeri betegségek.
– Mindezek ma már közismert tények. De hát akkor mivel magyarázható a csekély halfogyasztás?
– Van néhány riasztó elem a köztudatban a hallal kapcsolatban. Például nagyon sokan úgy tartják számon, mint nyálkás, undorító tapintású jószágot, amellyel – más húsfélékkel ellentétben – mint élő állattal kerülnek kapcsolatba. Sokan félnek a szálkától, ráadásul a hal nagyon szezonális cikk, s elsősorban karácsonykor divat halétkeket tálalni az asztalra. Felméréseink még egy kisebb csúcsot mutattak nagypéntek környékén, hiszen a hal böjti étel is, de az év többi szakában csekély rá az igény. A hölgyek idegenkednek a hallal való foglalatosságtól, a közvélemény alapvetően férfimunkának tartja. Na, de mikor főznek halat a férfiak? Évente néhány alkalommal. Ugyanakkor a háztartásokban a nők főznek sütnek rendszeresen. A halhoz leginkább a hipermarketekben lehet hozzájutni, az utóbbi időben rengeteg kis halüzlet megszűnt. Ezek a nagy áruházak viszont csak a nagyvárosok környékén találhatók, így területileg is leszűkül a halfogyasztás. Ezek a tényezők semlegesítik a már említett értékes hatásokat. Elemzéseink szerint maga a piac is igen érzékeny, ha csökken a haltermelés, nagyon magas az ár, ha növekszik, nagyon lezuhan.
– Hogyan lehetne mindezen változtatni?
– Lehet és kell is változtatni megfelelő marketing tevékenységgel. Mióta Baján a Rekordok Könyvébe (Guinness Book) is bekerülő, tömeges halászléfőzést szerveztek és azt évente megismétlik, a környéken a 20 kilót is eléri a fejenkénti évi fogyasztás. Van külföldi példa is. Olaszországban tíz év alatt megkétszereződött a különben is magas halfogyasztás, mert uniós támogatással tengeri halfarmokat létesítettek, s nagy kampányt folytattak a halhús mellett. Nálunk a Haltermelők és Tenyésztők Országos Szövetsége két éve indított marketing és kommunikációs programot Orosz Sándor elnök irányításával. A bajai versenyen kívül számos helyen volt rendezvényük, – többek között Ócsárdon halmajálist, Jászkiséren pontyfesztivált, Tatán „össznépi” látvány-lehalászást szerveztek, Rétimajorban népszerűsítették a halat, de Nyíregyházán is szerveztek halünnepet. Az idegenkedés magas feldolgozottsági fokú, konyhakész haltermékek forgalomba hozatalával csökkenthető, de törekedni kell az étkezési szokások megváltoztatására is. Például le kellene számolni azzal a különben is egészségtelen felfogással, hogy az étkezés akkor jó, ha degeszre esszük magunkat. A könnyű és egészséges halhús fogyasztása nem terheli meg a gyomrot, nem kell csodálkozni, ha utána néhány órával kezd megéhezni az ember.
Forrás: MTI
