A hasnyálmirigy-átültetéssel gyógyított cukorbetegek több mint fele még öt évvel a műtét után, folyamatos inzulinadagolás nélkül is normális életet folytathatott.
A már népbetegségként kezelt cukorbetegségről, a diabéteszről ma már általánosan ismert, hogy két, nagyon eltérő változata van. A szaknyelven diabetes mellitus 2-es, (2 DM) típusú változata a gyakoribb, az esetek kilencven százaléka ilyen, és főleg idősödő, túlsúlyos személyeket, előszeretettel nőket támad meg. Diétával, tablettás gyógyszerekkel azonban általában kordában tartható.
Sokkal veszélyesebb a – legtöbbször veleszületett – 1-es (1 DM) változat, amelyet csak rendszeres inzulinadagolással, injekciózással lehet féken tartani. Szerencsére ez a cukorbetegeknek csak tíz százalékát sújtja.
Az inzulin a hasnyálmirigy belső elválasztási szervében, a felfedezőjéről elnevezett Langerhans szigetekben termelődő, a szénhidrátok (cukor) lebontását végző hormon. A cukorbetegeknél ez nem jól működik, ezért megemelkedik a páciens vércukorszintje, amit aztán csak inzulin adagolásával lehet megfékezni.
A múlt század utolsó évtizedeiben világszerte kísérletek kezdődtek a donorokból kivett egészséges Langerhans szigetnek az 1 DM-es betegek hasnyálmirigyébe átültetésével, transzplantálásával.
Évekkel ezelőtt a kanadai Edmonton egyetemén dolgozó James Saphiro pedig már arról számolt be, hogy a donortól vett szigetsejtek átültetésével teljes gyógyulást ért el. Mivel ez a terápia igen nagy jelentőségű, a diabéteszkutatók az ellenőrzését határozták el. Hat észak-amerikai és három nyugat-európai egyetemen összesen 36 betegeken végeztek ilyen transzplantációkat. Az esetek kétharmadában tapasztalták is, hogy az átültetett szigetsejtek jelentősen fokozták az inzulintermelést – ám az esetek többségében csak a műtét többszöri megismétlése után. Több esetben pedig más, káros mellékhatások léptek fel, és a 36-ból két év múlva mindössze öt esetben bizonyult sikeresnek a folyamatos inzulinadagolást szükségtelenné tévő szigetsejt-transzplantációs műtét.
A New-England Journal of Medicine szakfolyóirat 355. számában közzétett összefoglaló jelentés szerint egyelőre a valóban megnyugtató megoldás a teljes hasnyálmirigy transzplantációja – és lehetőleg egy időben vele a veséé is. Ahol ezt a terápiát választották, a betegek 50-70 százaléka még öt év múltán, folyamatos inzulinadagolás nélkül is normális életet folytathatott.
Forrás: MTI
