A kóros sejt szaporodás tipikus esete a rák. Ha e betegség keletkezési helyétől távolabb is felismerhető, akkor az orvosok áttétről beszélnek, a beteg pedig sejti, hogy állapota súlyosabbra fordult. Ám hogy miként és miért keletkeznek ezek az áttétek, arra még adós a tudomány a pontos válasszal.
Egy lépéssel közelebb kerülhetnek a rákkutatók az áttétképzés megértéséhez – állítja dr. Pál Katalin biológus, a biológiai tudomány kandidátusa, akinek korábbi munkatársaival együtt végzett kutatásai során sikerült kialakítania egy olyan sejtvonalat, melynek az áttétképző képessége az eredetinek mintegy 200-szorosa. E sejtvonal biológiai és elsősorban molekuláris biológiai jellemzése lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjük az áttétképződésért felelős szabályozó faktorokat. Ezek meghatározásában már jelentős előrelépést tettek a kutatók. A felfedezés mind a daganat-diagnosztikában, mind a gyógyításban felhasználható. Például úgy, hogy a szabályozó fehérjék ellen antitestet képezve kimutathatók az áttétképző képességű daganatsejtek, illetve megakadályozható az áttétek képződése.
Humán-kísérletek következnek?
A kutatónő elmondta, hogy felfedezése több mint tíz évvel ezelőtti állatkísérletek eredményén alapul. Beteg embereken azonban nem kísérletezhetett, így 1990-ben a houstoni (USA) Rákkutató Központ megelőzte őt az embereken végzett próbával. A nemzetközi rákkutatással foglalkozó folyóiratok, kiadványok ma is idézik dr. Pál Katalinnak ebben a témakörben írt cikkeit.
– Azóta amellett, hogy főállásomban más témákkal is foglalkoztam (például psoriazis és ekcéma elleni kozmetikai készítmények kidolgozásával), egyedül próbáltam az állatkísérletek során diagnosztizált tumorból sejttenyészetet készíteni – mondja a kutató.
– Ugyanis ez a kritériuma annak, hogy a sejtvonalat el lehessen helyezni, mint magyar terméket a Nemzetközi Sejtbankban és annak is, hogy a molekuláris biológiai kutatásokat tovább folytathassuk. Ezekhez a kutatási lehetőségekhez az 1990-1994 között elnyert nemzetközi pályázatok segítettek hozzá, – itthon azonban nem sikerült mindeddig továbblépni, s hiába remélek bármiféle támogatást ehhez a munkához. Pedig a kutatás most már eljutott ahhoz a szakaszhoz, amikor folytatása már egy egész munkacsoport munkáját igényli. A számítások szerint mintegy hatmillió forintra lenne szükség – és három évi munkára -, hogy befejezhessük a kísérletet.
Forrás: MTI
