Kórházi ápolás során gyakran kivédhetetlen a hosszabb ideje fekvő beteg baktériumos fertőződése. Ennek leggyakoribb kórokozója egy Staphylococcus fajta, ám újabban terjed egy másik baktérium, a Clostridium difficile által okozott fertőzés is. Ez nemcsak nehezebben leküzdhető, hanem a kórházon kívül is világszerte mind több megbetegedést okoz.
A köznyelvben kórházi járványnak nevezett, gyomor-és bélbántalmakkal, hasmenéssel, legyengüléssel járó kór, az MRSA elsősorban – de nem kizárólagosan – a zárt intézményekben kezelt, idősebb és legyengült gondozottak között terjed. Feltételezhető, hogy sok, tisztázatlan okú esetben a konyhai- vagy szállítás közben előfordult gondatlan ételkezelésnek tulajdonított fertőzéseket is a betegség névadója, a meticillin-rezisztáns Staphylococcus aureus nevű baktérium okozhatta.
Az ismert kórokozó mellett újabban megjelent a sokkal nehezebben leküzdhető Clostridium difficile associated disease, a CDAD. Nem véletlenül illették első kimutatói 1930-ban a baktériumát a difficile (nehéz) jelzővel, ugyanis rendkívül nehezen kezelhető, ellenáll az MRSA-nál még alkalmazható antibiotikumos kezeléseknek is. Mivel az antibiotikumok a megfertőződött beteg beleiből a hasznos baktériumokat is eltávolítják, az így megszabadított belekben a nagyon agresszív Clostridium baktériumok még könnyen megkötődnek.
Az Amerikai Egyesült Államok gyógyító (nem hosszú távon ápoló, gondozó) kórházaiban 2000-2003 között megkétszereződött a CDAD-dal megfertőződöttek száma. 2004-ben további 25 százalékkal több fertőzöttet regisztráltak, 2005-ben pedig a hivatalos nyilvántartás szerint 225 ezret.
Aggasztó az is, hogy mind több a kórházakon kívüli világban is a CDAD-fertőzés, nemcsak az idősek között, ráadásul olyanok körében, akik előbb sem tartózkodtak a zárt gyógyító intézményekben. Mind gyakoribb, már mintegy 20 százalék a többszörös visszaesők és 1-2 százalék a halálozások aránya.
A kórokozó más földrészeken, Angliában, Belgiumban, Japánban, Ausztráliában, Kanadában is megjelent. Ezért Angliában az állami egészségügyi szolgálat rendeletére 2004-től minden 65 év feletti beteg CDAD-s fertőzését külön is jelenteni kell, a kanadai Quebec tartományban pedig e kötelezettséget korhatár nélkül szabta ki az egészségügyi hatóság.
A Clostridium difficile baktérium különleges tulajdonsága, hogy ha meg tudott telepedni, spóráiban toxikus anyagot fejleszt ki. A kezelés hatására olykor meggyógyuló betegekben továbbra is életképesek maradnak a toxikus spórák, ők továbbra is a fertőző baktérium hordozói lesznek. A pálcika alakú mikroorganizmus egyébként is rendkívül szívós túlélő és kitűnő megtapadó képességű. Evőeszközön, szaniter-berendezéseken, a gyűrük, fülbevalók alatt, s persze a testrészeken is életben marad. A baktériumok az otthon kezeltek esetében a beteg tisztálkodásában segítő, a ruházatát gondozó családtagokra is előbb-utóbb átterjednek. A rendszeres, minden érintés utáni szappanos kézmosás gyakorlatban kivihetetlen, az alkoholtartalmú kézvédő kenőcsök sem védenek ellene.
A háztartási fehérítő kemikáliák ugyan hatásosak, de használatuk inkább csak a szaniter-helyiségekben lehetséges. A gyógyszerek közül a metrodinazole és a vancomycin ugyan segít, de mert antibiotikumok, nem zárják ki a megismétlődést, és a hasznos baktériumok eltávolítását sem. A spórák hatástalanítására is folynak igéretes kísérletek. A Harvard Medical School-on kutató Ciaran Kelly viszont egy konferencián arról számolt be, hogy olyan széles spektrumú antibiotikumokat igyekeznek kifejleszteni, amelyek baktérium-specifikusak, így csak ezt a kórokozót irtják, de a belek hasznos baktériumait nem. Kísérleteik már a klinikai vizsgálatok stádiumában tartanak.
Forrás: MTI
