Az aprobojtorjánt több néven is ismerhetjük, hiszen elterjedt a párlófű, az agármony, a bojtorjános párló, a hebeborosán, a királynéasszony káposztája és a Szent Pál füve elnevezés is. Napos, száraz területeken, utak mentén, erdőszéleken, mezsgyéken és rézsűkön, dombokon és lejtőkön, ritka erdőségekben és romok körül tenyészik.
Virágai kicsik és sárgák, melyek nyúlánk fürtökben fejlődnek. A növény egészét szőr börítja, levelei 10 centiméteresek, maga a gyógyfű teljes magassága pedig 80 centiméter körül van. A rózsafélék családjába tartozik.
Az apróbojtorjánt a virágzás idején, júniustól augusztusig kell gyűjteni. Torok- és mandulagyulladásra, anginára, szájpenészre és a száj nyálkahártyájának gyulladására használhatjuk. Levele a vérszegénységet, a sebeket, a reumát, a lumbágót, az emésztési zavarokat, a májcirrózist, a májpangást és a lép megbetegedését gyógyítja.
Teaként fogyasztva kiváló a szívnagyobodás kezelésére, a gyomor- és béltágulatokra, a tüdőtágulásra, a vesebántalmakra és a hólyagpanaszokra, amennyiben kúraszerűen alkalmazzuk. Kenőcsként viszértágulatokra és altesti fekélyekre használható.
Teák fogyasztására, gyógyfürdőkként vagy kenőcsként elkészítve is egyaránt alkalmazhatjuk.
