Az acsalapu növény általában folyók és patakok partján, árkokban és erdők szélén jelenik meg. A martilapu családjába tartozik, ám ennél lényegesen nagyobb növényről van szó. Levelei fogazott szélűek és hatalmasak, fonákjuk szürkés színű, fészekvirágzata pedig a piszkosfehértől a halványrózsaszínig terjed.
Virágzás előtt a gyökerét összegyűjtve kiváló lázcsillapítóra tehetünk szert, de jó még légszomj, köszvény és epilepszia ellen is, ha izzasztó teaként fogyasztjuk naponta egy-két csészével.
Leveleit kificamodott, rándult, feltört lábra, égési sérülések kezelésére, rosszindulatú fekélyekre és égési sebek gyógyítására használjuk.
Ha teát szeretnénk készíteni belőle, akkor a következőképp álljunk neki: negyed liter vízben áztassunk be éjszakára egy csapott teáskanálnyi acsalaput, reggel pedig melegítsük fel és szűrjük át.
Pakolásként használhatjuk a gyógynövényt, ha a friss és megmosott leveleket szétzúzzuk, és ezt az örleményt rögzítjük a beteg testrészre. Akár naponta többször is megismételhetjük a folyamatot.
Te szoktál acsalaput használni?
