Nemcsak az emberek köhögnek, prüszkölnek az ősszel könnyen összeszedhető meghűlés, megfázás és a különféle kísérő betegségek következményeként, hanem állataink is produkálhatnak ilyen tüneteket. Leginkább az együtt tartott kutyák, amelyek az úgynevezett kennelköhögést egymás között terjeszthetik.
Az ősz nedves, nyirkos, párás, ködös hétköznapjaival, a napsütés hiányával nemcsak lelkileg visel meg bennünket, hanem egészségileg is. Gyakrabban betegszünk meg, a meghűlés, az influenza, a nátha gyakori vendég” ilyenkor. A könnybelábadó szemek, az orrdugulás, a láz, a hidegrázás, az orrfolyás, a vacogás, a köhögés mindenki számára ismerős tünet, aki valaha is átesett a betegségen.
Állataink esetében is létezik hasonló tünetegyüttessel járó megbetegedés, amit az orvosi szaknyelv kennelköhögésnek hív, mert a betegség kutyák között fordul elő. Emberre nem veszélyes. Kialakulásában vírusok (főleg a 2-es adenovírus, amelyhez társulhatnak egyéb vírusok, mint reovírus, parainfluenza-2, herpesvírus) és baktériumok (Pasteurella multocida, Bordetella bronchiseptica, valamint Streptococcusok és Pseudomonasok) együtt játszanak szerepet, és világszerte előfordul, főleg nagyobb tömegben tartott állatoknál – kutyatenyészetekben (kennelekben), panziókban együtt tartott fiatal kutyáknál.
A fertőzés a levegő közvetítésével, testváladékokkal terjed. A betegségre a felső légúti tünetek hívják fel a figyelmet: az állat köhög, mégpedig elég mélyről. A köhögés kezdetben száraz, elnyújtott, esetenként fájdalmas. Amennyiben több kórokozó együttesen van jelen, úgy a probléma súlyosbodhat. A kutyának láza van, elesett, bágyadt, étvágytalan, levert, a megduzzadt mandulák miatt a nyelés nehezített, az állat gyakorta hány. A tünetekhez gyakran csatlakozik savós orrfolyás, valamint kevert bakteriális felülfertőzés esetén tüdőgyulladás is. Egyes egyedek tünetmentesen is átvészelhetik a megbetegedést, szerencsére elhullás legfeljebb csak a nagyon legyengült, illetve a bakteriális tüdőgyulladásban szenvedők esetében szokott előfordulni.
Ha az említett tüneteket észleljük állatainkon, mielőbb forduljunk állatorvoshoz, aki széles terápiás sávú, hosszú hatású antibiotikummal, légzéskönnyítőkkel segíti a gyógyulást. Mindamellett szüntessük meg a zsúfoltságot, a beteg állatot különítsük el a többitől, vigyük meleg, száraz helyre. A séták csak rövid ideig tartsanak, és a kis-, és nagydolog elvégzésére korlátozódjanak. A beteg más, fertőzött, vagy beteggyanús állattal ne érintkezzen, hiszen annak a betegséget átadhatja, illetve mivel önmaga legyengült immunológiai állapotban van, könnyen más betegségeket is összeszedhet.
A betegség megelőzését segíthetjük, ha állatainkat rendszeresen, évente nemcsak veszettség ellen, hanem úgynevezett kombinált vakcinával is beoltatjuk.
Forrás: MTI
