Az éghajlatváltozásról már számtalan utópisztikus elképzelés látott napvilágot: a Balaton fodrozó víztükre helyett a kiszáradt medret borító pocsolyákról, az Alföldön baktató tevekaravánokról, körutat szegélyező pálmafákról szólt a fáma. Azt persze senki sem tudhatja biztosan, hogy mit hoz a jövő, de a kedvezőtlen hatások a mezőgazdaságban évről évre mind jobban érzékelhetők.
A keszthelyi Georgikonon több, mint 40 éve vizsgálják, hogy a globális felmelegedés milyen hatással van a növények életfolyamataira: optimista és pesszimista jövőképeket vázoltak fel az elkövetkezendő száz évre. A vizsgálatok figyelmeztető tanulsága: ha a szakemberek nem tesznek semmit, az elkövetkező évtizedek helybeli éghajlati változásai valószínűleg negatív hatással lesznek a növényállomány fontosabb élettani folyamataira. Ezért a kutatások legfőbb célja, hogy hogyan lehetne javítani a növények túlélési lehetőségein, a globális felmelegedés várható negatív hatásain. Ehhez járul feltételként, hogy a növénytermesztéssel, nemesítéssel foglalkozó szakembereknek legyen idejük felkészülni a bekövetkező időjárási módosulásokra.
A kutatások eredményéről Anda Angéla, a Meteorológia és Vízgazdálkodás Tanszék vezetője számolt be.
– A szélsőséges időjárás gyakoriságának növekedése már tapasztalható, s a jövőben várhatóan még több lesz a változás. A tangazdaság több száz hektáros területéről folyamatosan gyűjtünk információkat a növényekről, feljegyzéseket készítünk növekedésükről, fejlődésükről. A rendkívül változékony időjárású múltbéli időszakok ismerete és a jelennel történő összehasonlítása ad lehetőséget a jövőképek felvázolására. A vizsgálatokba a külső környezeti tényezők módosulására kevésbé érzékeny növényt – a kukoricát – vontuk be. Több éven át kísért élettani változások alapján becsülhető a kukorica jövőben várható reakciója. Ha a szimuláció során bármilyen változás észrevehető a kukoricán, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a többi növény ennél sokkal erőteljesebben fog reagálni a globális felmelegedés jelenségeire. Ismert tény, hogy az átlagosnál melegebb és csapadékhiányosabb években a kukorica kevesebb termést hoz, kisebb a zöldfelülete, a levelei korábban elszáradnak, a fotoszintézis intenzitása csökken. Ennek számszerű meghatározását teszik lehetővé a korábbi megfigyelések.
– Milyen külső tényezők játszanak még szerepet?
– A hőmérsékleten kívül a csapadék és a növények szempontjából kulcsfontosságú a szén-dioxid koncentráció. Az előrejelzések szerint majdnem biztos, hogy a jövőben – bár az évi csapadékösszeg rendkívül nagy bizonytalansággal változik – nyáron kevesebb esőre lehet majd számítani. A vizsgálatok arra is kiterjednek, hogy szárazság idején a növény élettani folyamatai – fotoszintézis, párologtatás, vízfelhasználás – mennyiben módosulnak. A legmérsékeltebb változást (melegedést) előrejelző prognózisok is azt jelzik, hogy 2071-2100 között várhatóan a mai érték kétszeresére emelkedik a gázkoncentráció mértéke.
A vizsgálatok tapasztalatait és a belőlük levonható következtetéseket Kismányoky Tamás, a növénytermesztési tanszék vezetője foglalta össze.
– Mit mutattak ki a szimulációs vizsgálatok?
– Meglepő eredményt kaptunk, amikor változatlan időjárási viszonyok mellett kétszeresére növeltük a szén-dioxid koncentrációt. A növény a produkció növelésével reagált, de a valóságban sajnos nem így történik. A szén-dioxid koncentrációval együtt ugyanis a hőmérséklet is emelkedni fog, a nyári csapadék pedig nagy valószínűséggel csökken, ami együtt bizony már negatív hatással fog jelentkezni. A modellezés során a környezeti hatásokat együtt kezeltük, és kiderült, hogy a három tényező együttesen már mérsékli a fotoszintézis intenzitását. Az is veszélyt jelentene, ha a felmelegedés helyett – aminek nagyon kevés a valószínűsége – lehűlés következne be. Ha véletlenül hűvösebbre fordulna az idő, még ennyi termésre sem számíthatnánk, mert a helyben termesztett növény környezetigényének a jelenlegi időjárás a kedvező.
Ha a várható változásokra időben nem reagálunk – ezt fajtaváltással, szárazságtűrő növények termesztésbe vonásával, öntözéssel tudjuk megtenni, – akkor a tanszékvezető szerint a jövőben kevesebb terméssel számolhatunk. A klímaváltozás mellett alkalmazkodásképpen változtatni kell a növényi oldalt is. Más-más típusokat kívánhat a termesztés célja is, vagyis ha élelmiszerként, takarmányként vagy biomasszaként kívánjuk a termesztett kukoricát hasznosítani. A kukoricát illetően – a növény a kiegyezés után kezdett elterjedni hazánkban – az akkori viszonyoknak a szabad elvirágzású tájfajták feleltek meg a legjobban. A hibridek előállítása 1960-ban kezdődött meg, ma már óriási választék áll rendelkezésre belőlük. Az elsődleges nemesítési cél már nem a termés növelése, hanem olyan genotípusok kiválasztása, amelyek alkalmazkodnak a változó körülményekhez, és jó minőségű terméssel fizetnek.
A növénytermesztésnek tehát változó viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. A természetes szelekció hosszú idő alatt megy végbe. Ennél sokkal gyorsabb alkalmazkodási lehetőség a génmódosítás, aminek persze vannak előnyei és hátrányai is. Nem kell évtizedeket, évszázadokat, évezredeket várni, míg egy növényfaj megváltozik és módosul, az eljárással változtatni lehet a növény víz- és a tápanyag felhasználó képességen. A gyomosodás mellett is vegyszermentesen lehet védekezni különböző betegségek ellen, mert a génmódosított növények ezekre toleránsak.
– Amerikában a génmódosított kukorica már elterjedt, és törvényi jogot is nyert. Magyarország viszont ebből a szempontból még eléggé tartózkodó és nagyon nehezen történik meg az elfogadása – hűti le a gyors változásban reménykedőket búcsúzásul Kismányoky Tamás.
Forrás: MTI
