2022. július 5. kedd
More

    Kinek az eljövetele?

    December a várakozások hava. Ajándékot várnak a gyerekek. Hogy kitől, azt jórészt a szülők világnézete és életszemlélete határozza meg: van, aki Jézuskától, van, aki a Szent Miklós jóságos püspök emlékét őrző Mikulástól, van, aki a lényegesen világibb Télapótól. A leginkább földönjáró csemeték a papa és a mama pénztárcájától.

    Ajándékot várnak a felnőttek. Hogy mit, azt jórészt gyerekkori neveltetésük, élethelyzetük határozza meg: van, aki az adventi időszakot éli át, tehát a Megváltó eljövetelét – a bűnöktől való szabadítót – várja. Van, aki a szeretet ünnepére, a család meghitt együttlétére készül. Van, aki megveszi kedvesének a moher pulóvert, és sejti, hogy bélelt cipőt kap majd tőle. A leginkább fellegekben járó magyar szülők az évvégi prémiumot rejtő borítékot várják.

    A valóságot és annak égi mását talán sohasem vegyíti annyira az emberi magatartás, mint decemberben. Ott van például a posta. Mint a DPA nyugatnémet hírügynökség írja, az NSZK-beli St. Nikolausdorf (,,Szentmiklósfalva,,), Himmelstadt (,,Az ég városa,,), Himmelpforten (,,Az ég kapuja,,) és Himmelsthür (,,Az ég ajtaja,,), valamint az ausztriai Christkindl (,,Krisztusgyermek,,) nevű falucskában jócskán megnövekedett a postai forgalom. Csöppségek ontják a leveleket: beszámolnak arról, hogy jók voltak, és kérik a virgácsok mellőzését. Derék helyi polgárok külön csapatot alkotnak ilyenkor, és szakmányban írják a jámbor intelmeket – mármint annak, aki bélyeggel ellátott válaszborítékot is mellékelt üzenetéhez.

    Siegfried Lenz, a híres író minden évben elköveti a tréfát: ő is ír – álnéven – egy üde, gyermeki hangú levelet Szentmiklósfalvára. Az ügyében eljáró, ,,illetékes,, Mikulás eddig sohasem szúrta ki, hogy érett férfi rótta a sorokat.

    Életkorukat és kilétüket vállaló felnőttek is rendszeresen üzennek a Mikulásnak. Általában szívhez szóló, magány-diktálta levelek ezek. Így aztán a társadalmi munkában dolgozó ,,Szent Miklós-stáb,, – áldott jó szívével – olykor átalakul nem-profitorientált házasságközvetítő irodává. Több frigyet nyélbe ütöttek már, de számos kudarcot is kénytelenek voltak elkönyvelni. Egyszer például egy hetvenéves Mosel-melléki szőlősgazda kérte közbenjárásukat, asszonyszerzés végett. Mikulásék puttonyában azonban nem akadt olyan menyecske, aki megfelelt volna a gyermekded lelkületű, okleveles borásznak.

    A pirosbundás, fehér szakállú bácsival persze nemcsak levelezni, hanem találkozni is akarunk. A precíz németek statisztikát készítettek arról, hogy az ország különböző részein mekkora igény mutatkozik a beöltözött ajándékhozóra, hány Mikulást rendelnek a szakszervezetek, egyletek és családok. Északról délre haladva növekszik az érdeklődés. Hamburgban mérsékelt, Stuttgartban jelentős, Münchenben óriási a Mikulás-közvetítők forgalma. Frankfurtban feltűnően pang az üzletág: ez az NSZK ,,legnemzetközibb,, városa. Okulva a tavalyi tapasztalatokon, idén szinte kizárólag olyan férfiakat alkalmaznak, akiknek igazi szakálluk van. A gyerekek ugyanis lecibálják az álszakállt, és ki szeret a meséből a valóságba pottyanni?

    Az ,,advent,, – vagyis az ,,eljövetel,, reményében való várakozás – heteit az ember igyekszik mérhető, számolható, megfogható elemekre bontani. Manapság már kihalóban van német földön az a hajdan elterjedt szokás, hogy advent kezdetekor fognak egy jól megtermett fenyőtobozt, és a pikkelyek között elhelyeznek 24 apró csokoládédarabkát, vagy éppen mandulát. Aztán naponta egyet kivesznek, és mire elfogy az édesség, már itt is a karácsony.

    A várakozás heteinek jóval ismertebb kelléke az adventi koszorú. Azt hinnénk, ősrégi motívum, pedig csak 1860-ban kezdődött pályafutása. ,,Feltalálója,, Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkész, egy hamburgi szeretetotthon alapítója és vezetője. Advent-kezdetkor, egy fagyos reggelen, hatalmas, szekérkerék formájú gyertyatartóval állított be a rideg ebédlőterembe. Minden nap eggyel több gyertyát gyújtottak meg, és karácsonyra körbe ért a fénykoszorú. Aztán a köralakú aljzatból fonott fenyőkoszorú lett, a gyertyák számát pedig praktikus megfontolásból négyre csökkentették – annyira, amennyi az advent-vasárnapok száma.

    Létezik külön advent-naptár is. Ezt Gerhard Lange, egy sváb plébános fia ötlötte ki, 1908-ban. Minden egyes naphoz egy-egy megható szentkép tartozik, s a kalendárium utolsó lapjának lepergetésével láthatjuk a kisded Jézust, szegény pásztorok közt, szalmán, jászolban. A müncheni nyomdából kikerülő termékek dúsgazdaggá tették Gerhard Langét. Utóbb, a fogyasztói társadalomban úgy módosult az adventi naptár, hogy egy-egy lapja egy-egy reklám: szépen fényképezett ajándéktárgy-ajánlat – kicsiknek és nagyoknak.

    Már fényesen csillog a várakozó álláspontra helyezett csizma, és hamarosan a Csöndes éj dallama is fölcsendül. Eközben Magyarországon első számú témává lépett elő: ki várja a hajléktalanok eljövetelét?

    Forrás: MTI

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    NE HAGYD KI!