1996. szeptember első napjaiban az osztrák fővárosban rendezték az Európai Diabétesz Kongresszust, amelyen mintegy 6 ezer szakember vitatta meg a betegséggel kapcsolatban elért orvosi eredményeket és a megoldásra váró feladatokat. A tanácskozás hangulatát jól jellemezte Bernard Zinman kanadai professzor megállapítása, aki a nyitónapon kijelentette: „Az inzulin felfedezése óta eltelt 75 év alatt nagy mértékben sikerült meghosszabítani a cukorbetegek várható élettartamát és javítani életminőságüket; ugyanakkor még nem találtuk meg az optimális inzulinkészítményeket.”
Az inzulinra szoruló, úgynevezett egyes típusú cukorbetegségek terápiáját három úton képzelik el az orvosok. Az első a szer adagolásának korszerűsítése, például a bőr alá beültetett inzulinszivattyú révén. Ez utóbbi folyamatosan adagolja a páciens vérébe az életfontosságú hormont. A másik lehetőség az „ideális” inzulinvegyületek kifejlesztése. Ez alatt olyan szert képzelnek el a szakemberek, amelyet a beteg közvetlenül étkezés előtt adhatna be magának, s amely igen gyorsan fejtené ki hatását. Segítségével – kanadai tapasztalatok szerint – pontosabban állítható be a páciens vércukorszintje.
A harmadik út a szervezet béta sejtjeinek regenerálása. (A cukorbetegség kiindulási pontja, hogy a szervezet immunrendszere elpusztítja a béta sejteket, amelyek a hasnyálmirigyben inzulint termelnek.) Mint Zinman beszámolt róla, Torontóban már folynak azok a kísérletek, amelyeknek célja „új” béta sejtek létrehozása cukorbetegek számára, illetve testükbe való beültetése.
A lassú hatású inzulinfajták terén új fejleményt ismerhettek meg a bécsi kongresszus résztvevői. Több országban is dolgoznak olyan inzulin előállításán, amely befecskendezéskor a vérben lévő albuminhoz kapcsolódik, ami biztosítja, hogy csak igen lassan kerüljön a véráramba, s fejtse ki hatását.
Az egyes típusú diabéteszt sok országban úgy próbálják meg gyógyítani, hogy béta-sejtek beültetésével igyekeznek újból beindítani a szervezet inzulintermelését. Az immunrendszer antitestjei azoban az implantált béta sejteket is megtámadják, amin a félig áteresztő kapszulák alkalmazása sem tudott jelentősen javítani. Olasz orvosok most új módszerrel kísérleteznek.
A milánói San Raffaele kórház szakemberei a géntechnika eszközéhez nyúltak. Mint vezetőjük, Luigi Falqui Bécsben elmondta, a beteg saját, inzulint egyébként nem termelő sejtjeit bírják rá géntechnikai beavatkozással a létfontosságú hormon termelésére. Az egyelőre csak laboratóriumi kísérleteknél tartó eljárás során a milánói orvosoknak sikerült örökletes információk bevitelével úgy megváltoztatni bőr-, illetve májsejteket, hogy azok elkezdtek érett emberi inzulint termelni. Mivel a májsejtek vércukor-szenzorokkal is rendelkeznek, így képesek a vér glukózszintjének függvényében szabályozni az inzulin termelését is.
Az eljárás kétszeresen is előnyös. Egyrészt olyan sejteken alapul, amelyeket – a béta-sejtekkel ellentétben – nem tart elpusztítandó célpontnak az immunrendszer. Másrészt e sejtek a beteg szervezetéből, nem pedig donortól (esetleg állattól) származnak, így nem kell tartani a rettegett kilökődéstől sem.
Mint Bécsben elhangzott, ma a világon mintegy 200 millió cukorbeteg él; többségük (85 százalékuk) az úgynevezett kettes típusú vagy öregkori diabéteszben szenved. Ez nem igényel inzulin befecskendezést, hanem egyszerű diétával, illetve tablettával is karbantartható. Ausztriában például 3 százalék a cukorbetegek aránya, Belgiumban 4,3, míg Németországban 5 százalék. Mindenhol tíz-tizenöt kettes típusú beteg jut egy egyes típusúra.
A diabétesz a gyors ütemben terjedő civilizációs betegségek közé tartozik. Bécsben tartott előadásában Guntram Schernthaner osztrák professzor rámutatott, hogy a fejlett világ nyavalyájaként számontartott cukorbetegség rohamosan terjed a szegény államokban is. Ez a „Coca Cola gyarmatosítás” következménye a harmadik világ országaiban – jelentette ki az osztrák tudós, hozzátéve, hogy a nyugati életmód majmolása, sok cukor és zsír fogyasztása, a testmozgás elhanyagolása kifejezetten elősegíti az időskori diabétesz kialalkulását. Egyedül az utóbbi tényező ötszörösére növeli a betegség kialakulásának esélyét. Ugyanakkor egy Kenyában végzett kísérlet biztató eredményt hozott. A mozgás propagálása révén (az érintett személyek vállalták, hogy napi 30 percet sétálnak) körükben 50 százalékkal csökkent az időskori diabéteszesek aránya.
Forrás: MTI
