Nincs sem vonzó íze, sem bódító zamata, megemészteni sem könnyű, mégis egyre csak dicsérik. Aligha van olyan étrendi tanácsadó, amely ne hangsúlyozná a rostokban dús konyha áldásait. Ehhez támaszt nyújt a tudomány is.
Például Herman Pontzer és munkatársai a Duke Egyetemen azt kutatták, hogy létezik-e valamiféle „természet adta”, ideális étrend az ember számára. Ehhez különféle természeti népek táplálkozását hasonlították össze, de – mint arról 2018-ban az Obesity Revierws című szaklapban beszámoltak – nem találtak egyetlen „legjobbat”. Volt, ahol a táplálékbevitel négyötöde szénhidrátokból származott, míg máshol jellemzően inkább húst ettek, ettől függetlenül egyaránt kerülték őket a krónikus betegségek. Ha nem jött közbe valami járvány vagy fertőzés, akkor a különböző étrendeket követve is hosszú, aktív életet élhettek. Ám e bevált konyháknak voltak közös sajátosságai is. Az egyik ilyen a magas rosttartalmú alapanyagok bőséges használata. Ebből is következhetett e sikeres étrendek legfőbb közös jellemzője: nem okoznak hirtelen nagy vércukor-ingadozásokat.
