A téli, karácsonyi ünnepkör – amely András napjával, azaz november 30-ával kezdődött – régen többnyire az elcsendesedésről, a befelé figyelésről szólt. Tilos volt például a zajos mulatság, a tánc, vagy éppenséggel a lakodalom. A katolikus egyházban például a hajnali misék, a roráték ideje volt ez. De a téli időszakban is keveredtek az egyházi rítusok a népi szokásokkal, hiedelmekkel. Így bátran kijelenthetjük, hogy elődeink ezekben a hetekben sem unatkoztak. Rengeteg szokás kapcsolódott ezen időszakhoz. Az ünnepre való testi és lelki felkészülésbe belefértek a férjjósló hagyományok is: az eladósorba került lányok ugyanis mindent elkövettek, hogy kiderítsék, ki lesz a jövendőbelijük.
Téli napforduló: kedvez a jóslásoknak
A téli napfordulóról – a nyárihoz hasonlóan – úgy tartották elődeink, hogy kedvez a különféle jóslásoknak. Mi azonban azt vesszük sorra, mi mindent tettek meg a lányok azért, hogy kiderítsék, mikor és kihez mennek majd férjhez. De természetesen előfordult, hogy a fiúk is engedtek a kísértésnek, és szerették volna tudni, mit tartogat számukra a jövő. Az András napján készített cédulákra így lány és fiú nevek is felkerülhettek, amelyekből aztán naponta egyet ki kellett húzni egészen Luca napjáig. A megmaradt papírfecni pedig „elárulta” a jövendőbeli nevét. Szintén a legényeket segítette az a szokás, amely szerint a lopott leányinget a párnájuk alá rejtve megálmodhatták feleségük nevét.
Szintén ehhez a naphoz kapcsolódott az a hagyomány, miszerint, ha az eladósorba került lány megrugdossa a disznóól ajtaját, akkor a disznó röffentésének számából arra lehet következtetni, hogy hány év múlva következik be az áhított frigy. Mai szemmel már kissé merészebb tettnek tűnik az, amikor – szintén András estéjén – a lány megfőzött kilenc galuskát, majd az asztalra tálalta. Ő maga pedig meztelenül kilencszer körbefutotta a házat, és minden kör után benézett az ablakon. Az utolsó körnél megpillanthatta leendő férjét a vacsoraasztalnál. Ha valakinek ez merésznek tűnt, választhatta a kendermagszórást is, közben csak azt kellett mondogatnia, hogy „András, neked kendermagot vetek… András, neked kendermagot vetek… Mondd meg nekem kihez megyek”. A rítus után a lány megálmodta jövendőbelije nevét.
Ismert szokás volt a szintén ehhez a naphoz kötődő, sóba eltett vöröshagyma is. A hagymákat meg kellett jelölni egy-egy férfinévvel, majd megvárni, melyik engedi ki a nedvét legkorábban, az árulkodott ugyanis a vőlegény nevéről. Az András-kalendáriumként ismert férjjósló módszer szintén cetlikkel operált: 24 darab fecnire írtak fel fiúneveket a lányok, majd összehajtogatva egy befőttesüvegbe tették őket. Karácsonyig egy-egy cetlit húztak ki, a megmaradt névnek lehetett örülni. Böjtölhettek is ezen a napon, mert az ilyenkor mondogatott rigmus szerint, „aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.”
Cseresznyeág, férfialsónemű, ólomöntés
András után Borbála napjához is kötődtek házassági „varázslások”. (Ilyenkor egyébként tilos volt a fonás, varrás, söprögetés, és nem szívesen látták vendégként a lányokat, asszonyokat, mert balszerencsét hozhattak.) Az egyik legismertebb népszokás szerint cseresznyeágat kellett vízbe tenni, ha pedig az karácsonyig kivirágzott, akkor bizony házasság volt a láthatáron. Bizonyos helyeken a katalinágat is ismerték, ezesetben már András-nap előtt, november 25-én elkezdődhetett a jóslás.
Ha valaki eddig tétlenkedett volna, december 13-án még meggondolhatta magát, és szintén kérhette a cédulák „segítségét”. (A boszorkányok megfigyelésére készülő Luca széke mellet más szokásokat is felvonultatott ez a nap). A lucacédulákból 12 darabot kellett készíteni, és karácsonyig minden nap egyet a tűzbe dobni. A megmaradt papírdarabon ott virított a leendő társ neve. Derelyét is lehetett főzni, figyelve arra, melyik jön fel először a víz felszínére, azt kikapva pedig megnézni a benne rejtőző keresztnevet. Luca napjához kötődik az ólomöntés is, ebből a leendő férj foglalkozására lehetett következtetni.
Tamás napján – az év legrövidebb és legsötétebb napján –, december 21-én előfordult, hogy a lányok a kapuba álltak, és elkezdték azt rázni. Úgy tartották, ha kutyaugatást hallanak, az ugatás irányából a kérő is nemsokára megérkezik. Ha pedig ezen a napon egy férfialsóneműt rejtettek a párnájuk alá, megálmodhatták a szerelmük kilétét.
Forrás: hazipatika.com
