2022. augusztus 16. kedd
More

    Tojás, az újjászületés szimbóluma

    Három évtizede még igaz volt Magyarországon a mondóka: minden napra egy tojás, hiszen évente 389 jutott minden magyarországi lakosra. Az ezredfordulóra visszaesett a tojásfogyasztásunk 265-re, de még így is felülmúljuk az Európai Unió tagállamainak tojásfogyasztási átlagát, amely személyenként és évente 223,5 darab. Van-e ünnepelni valónk a Tojás világnapján?

    Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás – világnapja? Íme, a megnyugtató válasz: a tojásé. A tyúknak (még) nincs világnapja, a tojásét viszont 1999-ben hirdette meg a Nemzetközi Tojásszövetség, hogy ennek kapcsán több mint harminc tagországban különböző rendezvényeken hívják fel a figyelmet arra, hogy a tojás nélkülözhetetlen táplálék.

    A nyolcvanas, kilencvenes években ugyanis rossz hírbe keveredett a tojás. Persze nemcsak a tojást, hanem a vajat, a disznózsírt is “gyanúba keverték” a táplálkozástudósok, arra hivatkozva, hogy növelik a vér koleszterinszintjét (vérzsír szintjét), valamennyit száműzték a táplálkozásunkból. Egy tyúktojás 200-220 mg koleszterint tartalmaz. Az emiatt koleszterinbombának titulált étek – mint napjainkra kiderült – hamis mítoszának ellensúlyozása miatt nyilvánította a Nemzetközi Tojásszövetség október második hetének péntekjét a tojás világnapjává.

    A jóléti társadalmakban terjedő koleszterin-pánik idején nem esett szó arról, hogy maga a koleszterin – azaz a vérzsír – nem káros, sőt egyenesen nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, hiszen ebből építkeznek a sejtek membránjai. Fogyasztása kifejezetten ajánlott, mert a tojásban lévő speciális zsírok kiegyensúlyozzák a vér a koleszterin-szintjét.

    Noha a tojás elsősorban a madarak, hüllők és kétéltűek szaporodását szolgáló óriás petesejt, a köznapi szóhasználatban elsősorban a tyúk tojását értjük rajta. Ez egyik legősibb táplálékunk és táplálkozási nyersanyagunk. Rendkívül magas vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt nagyon értékes élelmiszer, emellett aminosavakban is gazdag. A szénhidrát és a C-vitamin kivételével szinte mindent tartalmaz, amire szervezetünknek szüksége van. A tojás teljes biológiai értékű fehérjéket tartalmaz, vagyis megtalálhatók benne azon fehérje-alapelemek, melyeket az emberi szervezet nem tud előállítani (esszenciális aminosavak). Egy egész tojásban negyvenféle fehérje, valamint 18-féle aminosav található.

    A tojás termékenységszimbólum is. Sárgája többnyire a Napot szimbolizálja, fehér héja a Fehér Istennőt, az egész pedig az újjászületést. Nem csoda, hogy a világ minden népének mitológiájában kiemelkedően fontos helyet kapott. A régi hiedelmek szerint tehát a tojás az élet jelképe. A finn népi eposz, a Kalevala a világot költi ki belőle, a görög Püthagorasz tanítványai bölcseleti rendszerükbe építették. Kevés jelképről mondhatjuk el, hogy ennyire hasznos, létfontosságú tápanyagokat, ásványi anyagokat és nélkülözhetetlen vitaminokat tartalmaz. Szintén kevés szimbólumra igaz, hogy tömegméretekben, bárhol könnyen elérhető és viszonylag olcsó.

    Ételeink közt kevés olyan nagy szerepet játszó táplálék van, mint a tojás. A rómaiak ebéd kezdetén tojást, a végén almát ettek. Innen ered a szólás: “ab ovo usque ad mala” (a tojástól az almáig), azaz kezdettől végig. Nagyon sokféle módon használhatjuk fel. A tojás elkészítésének 685 módját ismerik a franciák.

    Igazán jó ízű, ásványi sókban és nyomelemekben gazdag “bio” tojást csak a kistermelőktől lehet beszerezni. A kis mennyiségben árusított háztáji tojás azért jobb ízű a “gyártott”, azaz az intenzív körülmények között termelt tojásoknál, mert a ház körül szabadon engedett állatok szinte kizárólag zöldet és természetben található magvakat esznek, mesterséges úton előállított, vegyszerekkel kezelt táplálékot nem kapnak. Már hazánkban is több cég vette át a Nyugaton olyannyira elterjedt biotojás-termelést.

    Sokan esküsznek arra, hogy csak a barna héjú tojás az igazi. Pedig az íze, a minősége nem ettől függ, ebben a tyúk fajtája a meghatározó. A sárgájának élénk, egészséges színét a megfelelő takarmányozás adja, a kukoricát, sárgarépát és szárított zöldtakarmányt fogyasztó baromfi tojásának sárgája a legszebb.

    Számos nép gasztronómiájában szerepe van más tojásoknak is, nem csak a tyúkénak: a teknőctojásnak, kacsa- és lúdtojásnak, galambtojásnak is. Nagyon finom a fürjtojásból főzött leves. Dél-Kínában egy különleges fa sóval kevert savanyú nedvével tartósították a kacsatojást, mely ettől az eljárástól amitől sötétre barnult. A kacsatojás gyorsabban romlik, mint a tyúké, ezért a kínaiak számtalan eltevési módját eszelték ki: különválasztják a sárgáját, megszárítják és sózzák; vagy az egész tojást sózzák. A “százéves” vagy “ezeréves” tojás persze csak képletesen az, valójában legföljebb száznapos; két-négy hónapig érlelik meszes sárban, vagy mész, fahamu és só keverékében. A tojáshéjon áthatoló anyagok nemcsak tartósítanak, hanem ízesítenek is.

    Az első strucctojásokat a hollandok csempészték be Európába. A ma már hazánkban is több farmon tenyésztett strucc tojása 1,5-2 kg lehet, a héja mintegy 3 mm vastag, és olyan erős, hogy állítólag az ember súlyát is kibírja. Egyetlen, másfél kilós strucctojásból 35-40 adag rántotta telik ki, s aki fogyasztott már ilyet, az tudja: semmivel sem rosszabb a hagyományosnál.

    Forrás: MTI

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    NE HAGYD KI!