Az élelmiszert gyártó és forgalmazó cégek a természetes élelmiszereket gyakran különféle adalékanyagokkal feldúsítva hozzák forgalomba. Ezek egy részétől joggal tart a fogyasztó, hiszen a kódjelek olykor az egészséget veszélyeztető szerekre utalhatnak. Ám vannak élelmiszereinkhez adott hasznos anyagok, étrend kiegészítők is, amelyek fogyasztásával betegségek előzhetők meg.
A közfogyasztásra szánt élelmiszerek egyre jelentősebb csoportját alkotják az egészségvédő, betegségek kockázatát csökkentő élelmiszerek. Ez örvendetes tény, hiszen a magyarországi halálozási statisztikákban élen állnak a helytelen táplálkozással is összefüggő betegségek és következményeik. Főként a szív – és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, a csontritkulás kialakulása köthető bizonyos mértékig a helytelen táplálkozáshoz.
Az egészségvédő élelmiszereket a feldolgozás során vitaminokkal, ásványi anyagokkal, antioxidánsokkal, és egyéb hasznos kiegészítőkkel dúsítják, mivel ezeknek csak egy részét nyerhetjük természetes forrásokból, szintetikusan előállított anyagokkal kell pótolni. E termékek rendszeres fogyasztásával kisebb lesz a már említett betegségek kockázata. Az élelmiszerekbe „”bedolgozott”” termékek étrend kiegészítők, az élelmiszer összetevőinek tekinthetők.
– Milyen étrend kiegészítőkről lehet szó? – kérdeztük Biacs Pétertől, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorától, a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) elnökétől.
– Sokféléről. A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére a zsiradékban és konyhasóban szegény, rostanyagokban gazdag élelmiszereket ajánlják. A daganatos betegségek megelőzése érdekében célszerű a vitaminokban, antioxidánsokban gazdag élelmiszer fogyasztása. A csontritkulás veszélye a kalcium tartalmú ételekkel csökkenthető.
Természetesen a biológiailag aktív anyagok étrendünk kiegészítőjeként alkalmazásánál célszerű táplálkozástudósokkal, orvosokkal is konzultálni, az egyénre szabott napi fogyasztás mennyiségének meghatározására, mert a túlzott fogyasztás ugyancsak kockázati tényezővé válhat, akárcsak a hiány – magyarázza Biacs Péter.
– Divatos kifejezéssel élve, ezeket nevezik funkcionális élelmiszereknek?
– Az ilyen szóhasználat valóban divatos, de ez nem hivatalos. Mondhatnám, csupán virtuális, mert ilyen élelmiszer nem létezik, és a fogyasztóknak 70 százaléka nem is tudja, mit jelölünk ezen a néven. Azért nem hivatalos, mert még nincs megfelelő jogi szabályozás ezekre az élelmiszerekre, és ebből következően az OÉTI – Országos Élelmezéstudományi Intézet – kötelező regisztrációja sem történhetett meg.
A funkcionális élelmiszerek divatja Japánból indult el, már vagy másfél évtizede, és világszerte terjed. Egy innovációs program keretében az Európai Unió is támogatja az új, egészséges élelmiszerek kifejlesztésére irányuló tevékenységeket. Nálunk is vannak próbálkozások, főként a kis- és középvállalatok részéről.
Az élelmiszer innovációt Biacs Péter is a jövőbeli piaci siker alapjának tartja. Nem véletlen, hogy a választékbővítés már megkezdődött az élelmiszeripari cégek részéről. Előírás azonban, hogy a fogyasztó tájékoztatására minden esetben fel kell tüntetni, ha több rostanyag, probiotikum kerül valamilyen élelmiszerbe. Van már kenyér keményítős jóddal dúsítva, és üdítő multivitaminnal, keksz aminosavakkal. Ezeket a kezdeményezéseket az orvosok, a klinikai diagnosztika tudatában támogatják.
– Az egészségtudatos vásárlók egyre inkább keresik azokat a termékeket, melyeknek rendszeres fogyasztása prevenciós, megelőző hatású bizonyos betegségek tekintetében. Hangsúlyozom, nem gyógyhatásról, csak kockázatcsökkentésről van szó, tehát az orvos által rendelt gyógyszereket nem fogják pótolni a funkcionális élelmiszerek – figyelmeztet Biacs professzor, s hozzáteszi: – Attól sem kell tartani, hogy megfizethetetlenek lesznek, hiszen a piaci verseny diktálja az árakat, és ha most vásárol valaki táplálék kiegészítőket, azt is jól megfizeti. A cél azonban az, hogy minél szélesebb réteg hozzájuthasson ezekhez a valóban bevizsgált, megbízható, egészségvédő élelmiszerekhez.
– Már csak egy kérdés van: mikor?
– Az EU-tagállamoknak 2010-ig kell a jogi szabályozást megalkotni. Mellette saját kiegészítő rendelkezést is készíthet minden tagállam, harmóniában az EU követelményekkel.
Forrás: MTI
